Próbáltam egy olyan címet adni ennek a bejegyzésnek, ami kimondottan vonzza a szemet és persze a kattintás számot, na nem önös célból, hanem azért, mert annyira hihetetlennek tűnik, hogy muszáj beszélnünk róla.
Azon olvasó kedvéért, aki eddig a Holdon élt, vagy csak onnan nézte végig a 2022-es magyarországi választásokat (haha), tisztázzuk is néhány mondatban, mi is az az infláció és miért beszél mindenki róla, szinte az egész világon.
Nos, nagyon röviden az infláció azt jelenti, hogy általános és tartós árnövekedés történik az áruknál és szolgáltatásoknál egy adott országban, vagy gazdaságban. Más szóval, az árak folyamatosan emelkednek, és ugyanazért az összegért kevesebb árut, vagy szolgáltatást lehet vásárolni. Ez az állítás önmagában még nem is lenne probléma, hiszen a gazdaságok fejlődését, a bérek emelkedését az infláció hajtja, ez az egyik legfontosabb mutatója annak, hogy egy országban jól működik a gazdaság, vagy sem. Megijedni nem kell tőle, egészen addig a pontig, amíg a pénzünk romlása egy egészséges utat jár be, azaz a bérek, nyugdíjak növekedése lépést tud tartani az infláció ütemével.
Az értékét túl gyorsan veszítő pénz (magas infláció) általában az életszínvonal csökkenéséhez vezet, mivel az embereknek több pénzt kell költeniük az alapvető szükségleteikre, és kevesebb pénzük marad más dolgokra. Infláció lehet gazdasági, vagy monetáris okok miatt is. Például a gazdasági okok közé tartozik az áruk és szolgáltatások kínálatának csökkenése (energiaválság, háború, világjárvány), míg a monetáris okok közé tartozik a pénz kínálatának növekedése a gazdaságban (2022-es válsztások: a magyar lakosság „nyakonöntése” ingyenpénzzel). Tehát megállapítható, hogy a jelenleg kiugróan magas inflációért nagyjából ugyanolyan mértékben felelős a világgazdaság jelenlegi állapota, mint a kormány elhibázott választási pénzszórása, de itt emlíhetjük meg a felelőtlenül bevezetett árstopokat is, mely amellett, hogy hiányt okozott bizonyos területeken, árfelhajtó hatásuk is jelentős volt, hiszen a kereskedőknek kompenzálniuk kellett a veszteséget, a többi árucikk árának megemelésével.
A legfirssebb KSH adatok szerint a 2023 januári pénzromlás mértéke 25,7% volt. Hogy valamelyest kontextusba tudjuk helyezni ezt a mértékű pénzromlást (és meg is nyugodjunk valamelyest), idézzük fel az ország és talán a világ történelmének egyik legextrémebb inflációs megroggyanását: 1945-ben, a II. világháborút követően az országban káosz uralkodott. A pengő gyorsan vesztett értékéből, 1946 januárjában pedig „új” pénz, az adópengő (AP) jelent meg. Júniusra a pengő teljesen elértéktelenedett. A lakosság gyakorlatilag minden pénzét elveszítette, a pengőkövetelések és néhány órán belül (!) a munkabérek is elértéktelenedtek.
Amit januárban megkaphattunk 1 pengőért, azért augsztusban már két kvintillió (!) pengőt kellett (volna) fizetnünk. (Ez leírva 21 darab nullát jelent a kettes után: a kétezer millárd egymillárdszorosa). A makrogazdasági folyamatok alakítása szempontjából azonban – kissé ironikus módon – ez a hiperinfláció valamelyest segítette is a stabilizációt és így érkeztünk el a mai fizetőeszközünkig, a forintig. A mi életünkben utoljára 1996 februárjában, a rendszerváltás utáni hosszú stabilizációs folyamatot követően mutatott hasonlóan kiugró értékeket az infláció, melyet a Bokros-csomag hivatott (volna) visszaszorítani, azonban ez az intézkedés – finoman fogalmazva sem – aratott osztatlan sikert a társadalom egészében, annak megszorító jellege miatt.
Most, hogy tisztáztuk, mi is az infláció, mi a jelentősége és mit tud okozni, már érthető, miért szánta el magát a kormányunk arra, hogy kijavítva az okozott károkat idén ha törik, ha szakad, de visszatérünk a „normális” értékekhez, ha nem is a 2-4%-os ideális állapothoz, de legalább az egyszámjegyű pénzromláshoz. Sokan azt gondolják, ugyan, ez lehetetlen. A jó hír ezzel ellentétben mégis az, hogy ha hátradőlnénk mindannyian és kis túlzással csak levegőt vennénk popcornozás közben a monitor előtt, akkor is elérnénk ezen célunkat. Nézzük is meg, mire alapozzuk ezt a feltevést:
- év eleji átárazások, más szóval szezonális infláció: ilyenkor mindenki árat emel. Ahogy általában ilyenkor emelkednek a bérek, úgy emelkednek a szolgáltatások árai is, jellemzően január 1-ével. Ez az egyik oka az év eleji kiugró inflációs értéknek;
- üzemanyag-árstop december 7-i kivezetése: technikai értelemben ez is most, az év elején csapódik le;
- változó fogyasztói magatartás: tudatosabban vásárolunk és fogyasztunk, árérzékenyebbek vagyunk, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Ennek köszönhetően a kereskedők számára is fontosabbá vált a fenntarthatóságon és a környezet-tudatosságon alapuló költségcsökkentés, de ezt a folyamatot természetesen az energiaárak emelkedése is felgyorsította;
- a tudatos és árérzékeny fogyasztás kereslet csökkenést is eredményez, ami önmagában is lassítja az inflációt, hiszen nem költünk (annyit);
- rezsicsökkentés módosítása az idei évben már kikerül az inflációs „kosárból”, hiszen ez tavaly szeptemberben lezajlott, önmagában mintegy 50%-os áremelkedést okozva a háztartások egy részének;
- árstopok várható kivezetése: túl nagy súlya ma már nincs a számítások során, azonban néhány százalékkal a piac „normalizálása” is kedvezően hat az inflációra. Önmagában nem annak a kilenc termékfajtának a magasabb ára fog számítani, hanem az, hogy megszűnhet az összes többi termék kompenzáló túlárazása és a kínálati oldal is stabilizálódhat;
- megállapodás az EU-val, mely a forint erősödését hozhatja magával, megállítva így az import áruk árának drasztikus emelkedését;
- energiaválság kedvező alakulása: a globális megoldások egyre inkább lokálissá válnak, a helyben előállított zöld energia és egyéb alternatív megoldások bevezetése egyelőre rendkívül nagy kihívás, de hosszútávon óriási megtakarítás lehet a ma még energia-függőségben szenvedő országoknak.
Jósolni persze nem könnyű, és ugye az elemzők élete sem csak játék és mese. Ahogy az elmúlt években láttuk, „bármikor” kitörhet egy világjárvány, vagy épp egy háború, amelyek önmagukban is képesek megrengetni a piacokat, de ha ezek összeadódnak, akkor a baj már hatványozódik. Higgyünk abban, hogy a legtöbb ország politikai és monetáris vezetése is megfeszített munkát folytat ahhoz, hogy a piacok regenerálódjanak, a kereslet-kínálat kiegyensúlyozott legyen, melyet követően az árfolyamok – és természetesen az árak is – visszatérhetnek a válság előtti szintekhez. Így, ha semmi rendkívüli nem történik és a kormány ügyesen reagál a közeljövő kihívásaira, nagyon nagy eséllyel lehet újra egyszámjegyű az infláció.
Kitartást mindannyiunknak, addig is.